Főleg tűz, dohányzás, de főzéshez és egyéb tűzhöz is használják. Az öngyújtó fő alkotóelemei a gyújtási mechanizmus és a gáztároló doboz. Amikor a gyújtási mechanizmus aktiválódik, szikra bocsát ki a gázterületre a gáz meggyújtásához. A gyújtási mechanizmus a legaktívabb része az öngyújtók fejlődésében, és ez a bonyolultabb is. A gyújtási mechanizmus jellemzői szerint az öngyújtók 6 típusra oszthatók: kovakő acél kerék öngyújtók, piezoelektromos kerámia öngyújtók, mágneses indukciós öngyújtók, akkumulátoros öngyújtók, napelemes öngyújtók és mikrokomputeres öngyújtók. Az öngyújtók által használt gáz főleg gyúlékony gáz. Korai benzinhasználat. Ma leginkább butánt, propánt és petróleum cseppfolyósított gázt használnak. Nyomás után a légtartályba töltik őket. A levegőbe jutva elnyeli a hőt, gyorsan elpárolog és tágul, ami könnyen meggyullad. A legprimitívebb öngyújtót a kovakő gyújtópisztolyból nyerték. Amikor a rugót tartalmazó ravaszt meghúzzák, a kovakőre ütés szikrákat okoz és meggyújtja a száraz leveleket. A modern öngyújtók megalkotója a 16. századi európai gyűjtőkosárnak és annak megfelelő CHUCK-MUCKRS öngyújtó vasdoboznak mondható. Mindkettő ugyanazon az elven működik, és mindkettő vazzel használ szikrákat és meggyújtja a kovakőt. A különbség az, hogy a feszítődob gyújtóvasát az oldalhoz egy lánc köti, míg a gyújtóvas doboz teljesen integrált. Ez utóbbi kínai. Nem sokkal a világ első pisztolyának megjelenése után megjelent az első korai öngyújtó, mert pisztolyból bársonypisztollyá változtatták. Ezt az öngyújtót már régóta használják állapotjelképként és irodai dekorációként is. Alfred Dan Hill találta fel. A modern öngyújtók a felhasznált üzemanyag szerint feloszthatók folyékony öngyújtókra és gáz öngyújtókra; a gyújtási módszer szerint köszörülő kerék öngyújtókra és elektronikus öngyújtókra oszthatók.
Az öngyújtók üzemanyaga főleg gyúlékony gáz. A benzin korai használatát a szag miatt ma már ritkán használják. Leginkább butánt, propánt és kőolaj cseppfolyósított gázt használnak. Nyomás után zárt levegős dobozba töltik őket. A levegőbe jutva elnyeli a hőt, gyorsan elpárolog és tágul, ami könnyen meggyullad. Az öngyújtóban használt bután (CH3-CH2-CH2-CH3) az n-bután, amely általános kifejezés kétféle alkán-szénhidrogénre, azonos molekulaképlettel (C4H10). Ezek közé tartozik: n-bután és izobután (2-metil-propán). A bután gyúlékony, színtelen gáz, amely könnyen cseppfolyósítható. Fontos alapanyag a petrolkémia és az organikus nyersanyagok fejlesztése szempontjából, használatát egyre nagyobbra értékelik.

Megosztás a facebookon